Osztályunk diáksága négy éven át dédelgette a horvátországi utazás gondolatát, és most végre elérkezett az idő, hogy összapakoljuk a bőröndjeinket és útnak induljunk. A rövidített óráink után mindenki sietett vissza a kollégiumba, hogy még egyszer átnézze, mindent elpakolt-e. Egy órakor startoltunk a kollégium elől, tele busszal, mosollyal az arcokon és persze párnákkal és pokrócokkal.

Az edukáció kiállítás számunkra már nem ismeretlen program. Sokunk már szeptember óta várta a kiállítást.

Pénteken a szokásos csoport nekilátott a vacsora főzésének utána pedig activity játék következett. Miután minden csapat megmérettette magát, nyugovóra tértünk, hogy másnap reggel buszra szálljunk és elutazzunk Budapestre.

Ez a karácsonyunk rendhagyóbb volt az előző évek ünnepeihez képest. Nem csak a szombati tanítási nap miatt, hanem mert számunkra ez volt az utolsó. Pénteken tanítás után beültünk a moziba, ahogy megtekintettük a Wicked-et, ami igencsak megosztó véleményeket ébresztett a csapatban. Másnap, a rövidített óráink után mindenki az esti vacsorára fókuszált. Egy szorgos csapat már a kora délutáni órákban nekilátott az ebédlőbe levitt karácsonyfánk feldíszétésének, míg pár fő az asztalunk kidekorálásán szorgoskodott.

Nehéz egy olyan programon részt venni, ami valaminek a lezárását jelenti. Az osztálytársunk szülei, a Mocz házaspár minden évben szeretettel fogadott minket otthonukba, ahogy egütt töltöttünk egy kellemes hétvégét, élvezve a természet és a család erejét.

Utolsó évünk legelső programhétvégéje rendhagyónak bizonyult.

A pénteki hamburgerezős vacsoránkat a már jól bevált, szakácsokat megszégyenítő főzőcsapatunknak és lenyűgöző mosogató egységünknek köszönhettük. A hangulat változatlan: együtt, egységként, lassan a végéhez közeledve.

Pénteken hamarabb ért véget számunkra a tanítás, mint a többi tanulónak, mivel ránk egy eddiginél hosszabb út várt. Mindenki sietősen ért vissza a kollégiumba, hogy időben el tudjunk indulni Szegedre, ami több, mint három órányira volt tőlünk.

Az utunk zökkenőmentes volt, és amellett, hogy jópáran pihensére adtuk a fejünket, számtalan dalt énekeltünk el a buszon ülve, miközben magunk mögött hagytunk megannyi kilómétert.

Az iskolából visszaérvén pihentünk egyet, majd, miután megérkezett Hujber Gabriella tanárnő, nekiláttunk a tabló lényegének áttekintéséhez. Főbb távpontjaink például a család, barátok, elért teljesítmények és a célok voltak. Mindenki kapott egy nagy lapot, amit a kedve szerint rendezhetett be az általa elgondoltak alapján.

Csoportunk első közös karácsonyi programhétévgéje egy közös egyszerű vacsorával indult, amit egy pattanásig feszült és szoros országos röplabdameccs követett Kaposvár és Balatonfüred csapatai között. A nézőtérre is elért a versenyzők tettrekészsége, ami miatt minden egyes pontot hatalmas taps követett. A kaposvári csapat győzelmét illően megünnepeltük, aztán visszatértünk a kollégiumba, hogy nyugovóra térjünk.

Az iskola után osztályunk szakácscsapata elfoglalta a konyhát és nekilátott a vacsora elkészítésének, ami eddig a legfinomabbnak bizonyult. A gyros és a brownie egyaránt ízletes volt, amit családias hangulatban közösen el is fogyasztottunk. Az étkezés után pár önként jelentkező fent maradt mosogatni és elpakolni a főzés közben felgyűlt edényeket.

A tábor egy forró pénteki nappal kezdődött. Már előző nap összegyűltünk a kollégiumba, ahonnan másnap reggel el is indultunk Bajára. Utunkat nem mondanám zökkenőmentesnek, de probléma nélkül odaértünk a Sugovica elnevezésű mellékág partjára, ahol a szállásunk állt. Az érkezésünk után elfoglaltuk a szobákat és összeismerkedtünk a túravezetőnkkel, akivel tettünk egy kört a „Sugon”.