Osztályunk diáksága négy éven át dédelgette a horvátországi utazás gondolatát, és most végre elérkezett az idő, hogy összapakoljuk a bőröndjeinket és útnak induljunk. A rövidített óráink után mindenki sietett vissza a kollégiumba, hogy még egyszer átnézze, mindent elpakolt-e. Egy órakor startoltunk a kollégium elől, tele busszal, mosollyal az arcokon és persze párnákkal és pokrócokkal. A magyar határig a társaság egy része pihent, a másik filmezett vagy épp beszélgetett, de amint átléptük a határt, mindenki azonnal feléledt. Ahogy haladtunk egyre beljebb az országban, úgy tárult fel előttünk a Dinári-hegység lenyűgöző látványa. A legnagyobb fordulópont egy több kilóméter hosszú alagút volt. Az alagút elején még esett az eső és be volt borúlva az ég, de amint kiértünk verőfényes, felhőtlen ég köszöntött minket. Egy teljesen új arcát mutatta meg nekünk Horvátország.

A szobák kiosztása perceken belül lezajlott és már mentünk is vacsorázni. Sokunknak ez volt az első alkalma, hogy először látott tengert közelről. Leírhatatlan érzés volt.

A bőséges vacsoránk után a parton gyűltünk össze és sötétedésig kint voltunk. A merészebbek belelógatták a lábukat a vízbe, miközben folyamatosan kattantak a képek.

Másnap reggeli után már buszon is ültünk, hogy minél előbb eljussunk a nap első programjára. Úticélunk Rovinj, ami eléréséhez hajóra ültünk. A hajóút során a zenehallgatás elengedhetetlen útitársnak bizonyult, de ez szintén elmondható a sirályokra is, akik kitartóan repültek mellettünk. A hajó kapitánya folyamatosan mutatta be a látványosságokat, miközben végig kínált minket folyadékkal, nehogy valaki rosszul legyen az út vagy épp a hő miatt.

A helyi történelmi vár megtekintése után kaptunk pár órát, amit szabadon tölthettünk ki. Sokan várost néztek, de akadtak olyank is, akik beültek egy kávéra és annak a társaságában élvezték a város hangulatát.

Hazautunk kilátással és kalandokkal teli volt (a rövidebb út ismerete nem feltétlenül jelent mindig jót). A délután folyamán többen megfürödtek az akkor még enyhén hűvös vízben, ám a mi csapatunknak ez sem bizonyult hátráltató tényezőnek.

Utolsó napunkon Pula városát tekintettük meg. A legszebb és legnevezetesebb látványosság a pulai anfiteátrum volt, ami a mi tetszésünket is sikeresen elnyerte. A kilátás, a lépcsőkön vagy felsétálás és a hely atmoszférája tökéletesen adta vissza a kor hangulatát. Napunk hátralévő részében még egyszer utoljára csobbantunk a tengerben, de sokan a napozás opciója mellett döntöttek

A hazaút keserédes érzés volt tele. Igaz még megálltunk Magyarország történelmi kikötőjében, Fiume/Rijeka dokkjainál, megtekintve a hajdani kereskedelmi központot.

Számomra ez volt a legelső alkalom, hogy saját szemeimmel láthattam a tengert. Egy életreszóló élmény, amit egyhamar nehéz lesz elfelejteni. Mindegyikünk számára feltöltődés volt ez a pár nap. Kóstolót kaphattunk a kultúrából, az ételekből, a helyi emberek életviteléből. Utunk minden egyes pillanata újabb és újabb érdekességekkel és meglepetésekkel szolgált.

Bogdán Barbara

11.F