Fai della Paganella

Azt hiszem senki sem gondolta volna, hogy ez a sítábor ennyire jól fog sikerülni. Mindenki elképzelte, hogy milyen lesz, de szerintem sokkal jobb volt, mint ahogy elgondoltuk. Első nap a felvonózás tetszett nagyon sokaknak, mert nagyon szép volt kilátás, mivel nagyon magasra jutottunk. Meglepődtünk, amikor felértünk, mert akkor még a gyakorló pálya is hatalmasnak tűntés nem tudtuk elképzelni, hogy nekünk háromszor ilyen magasról kell majd lecsúsznunk pár nap múlva. Ez a félelem el is múlt egy pár órán belül, mert addigra már próbálkoztunk lecsúszni a kis pályáról (azt hiszem az első pár körben többet voltunk a földön kiterülve, mint a sílécen állva).

Estére kelve kicsit fáradtak voltunk, de azért annyira mindenkinek volt ereje, hogy összeüljünk és ,,Gyilkosozzunk”. Tanáraink is leültek hozzánk játszani sokszor és így talán még hangulatosabbak voltak a játékok. Másnap sokan felmentünk már az eggyel magasabb pályára is. Nagyon tetszett mindegyikünknek, főleg úgy, hogy már nem estünk el annyiszor. Néhány óra elteltével már a piros pályáról is le mertünk csúszni. Ahogy végeztünk a sípályán, visszaértünk a szállásra és megvacsoráztunk, lementünk megint beszélgetni és játszani. Ez a pár óra legalább annyira összehozta a csapatot, mint egy-egy bennmaradós hétvége. Kimehettünk sétálni a faluba, pizzázhattunk is vagy akár ihattunk nagyon finom forró csokikat. Amit mindenki megkóstolt, az az olasz pizza volt, mert ha már Olaszországban vagyunk, akkor meg kell kóstolnunk.

Nem mindenkinek ízlettek a pizzák, és azt sem tudták, hogy milyet esznek éppen, de voltak olyanok, akik nagyon finomakat rendeltek. A következő néhány napban mindenki annyit síelt, amennyit csak lehetett. Nagyon jól éreztük magunkat és egyre közelebb kerültünk a csúcshoz. Az utolsó napon pár diák már felmerészkedett a fekete pályára is. Nagyon szép volt onnan a kilátás. Olyankor érezték, hogy milyen szerencsés emberek, mert a világ egyik legszebb táját láthatták.

Berta Szimonetta