2014. október 3-án elkezdődött az első bennmaradós hétvégénk. Péntek este fél 5-kor indultunk a Táncsicsba, hogy osztálybulit tartsunk.
Előtte felpakoltunk egy kis nasit meg innivalót. Mikor odaértünk, az Alkonyat Paródia című film várt bennünket. Nem gyakorolt túl nagy hatást a nézőközönségre, de meg kell hagyni, hogy akik nézték, egész viccesnek találták. A filmezés közben a fiúk elkezdték készíteni vacsoránkat, a melegszendvicseket. Ennek elfogyasztása után közösen kiválasztottuk, hogy mit fogunk előadni a Szecskán és a Szüreti Bálon, majd el is kezdtünk gyakorolni rá. Nem ment túl könnyen. Sőt, először egyáltalán nem. De hát: próba cseresznye! Volt, aki hallgathatta Gyula bá’ gyönyörű énekhangját, gitár kíséretében, voltak, akik Virággal, a koreográfusunkkal táncoltak. Fél 10-kor hagytuk el az iskolát, s indultunk vissza a kollégiumba.
Szombaton reggel 7-kor keltünk, hogy időben megreggelizzünk és indulásig elkészüljünk. Háromnegyed kilenckor mindenki indulásra készen sorakozott az aulában. Nekivágtunk a túránknak, ki a Desedához. Körülbelül 2 órán keresztül sétáltunk, majd mikor megláttuk a tavat, örömünkben kiabálni kezdtünk. Először a látogatóközpontba nyertünk betekintést, sok érdekességet tudtunk meg, többek között azt is, hogy honnét erednek a békából lett királyfis mesék. Miután körbevezettek minket, hajókáztunk a tavon. Délben a helyi büfében ebédeltünk, étkezés után szabadprogram következett. A fiúk fociztak, a lányok kártyáztak vagy beszélgettek. Fél három körül értünk vissza a kollégiumba. Vacsoráig szabadprogram volt, legtöbben pihentünk, mert annyira elfáradtunk. Miután megettük a vacsorát, gyakoroltunk még egy keveset a Szecskára.
A vasárnapi programunk laza volt. Akik mennek Bonyhádra a sporttalálkozóra, azokkal gyakorolt Szilárd bácsi. Gyula bá’ többünkkel gitározott, kártyázott, és mindenféle elfoglaltságot talált ki nekünk. Délután háromkor ért véget a programunk. A csoportvezetőnk és az osztályfőnökünk hazament, a kollégisták pedig sorba érkeztek be a kollégiumba.
A hétvége remekül telt, kellemesen csalódtam. Nagyon várom már a következő „kiképzést”.
Ráncsik Csilla Andrea