A kilencedikes évünk utolsó programja a bajai vízitábor volt. Egész évben szorgalmasan készültünk rá, hármasával jártunk le az uszodába a Feri bácsi által tartott evezős edzésekre.
Indulás előtti nap visszajöttünk a kollégiumba, a fiúk segítették felpakolni a kajakokat az utánfutóra, azután az egész estét együtt töltöttük. Másnap vásároltunk magunknak reggelit, majd nyolckor Baja felé vettük az irányt. Még pár kilométerre voltunk a szállástól, amikor hirtelen egy erősebb zajt, majd egy ideig csikorgást hallottunk. A busz megállt, és kiderült, hogy az utánfutó eltörött. A busz sietve letett minket a szállón, majd a fiúkkal együtt visszament az utánfutóért. Ez idő alatt a lányok megismerkedek a szállással és annak környékével, páran lementünk a partra és kicsit pancsoltunk a vízben. Miután a fiúk visszaértek, vízre tettük a hajókat és a Sugovicán körbe evezve elevenítettük fel azt a tudást, amit a kollégium medencéjében sajátítottunk el. Útközben kikötöttünk egy lángosozónál, megejtettünk egy kis fürdést, majd visszaeveztünk a sportszállóhoz. Egy kis pihenés után elindultunk vacsorázni egy belvárosi étterembe.
Következő nap a szálláson reggeliztünk, majd vízre szálltunk. Először olyan gyakorlatokat végeztünk a Sugon, amelyek később segítették a kormányosokat a Dunán való evezés közben. Egy viszonylag közeli strandra eveztünk át, ahol pár órát fürdéssel, napozással és a kajakok kipróbálásával töltöttünk el, majd visszamentünk Bajára. Kitisztítottuk hajóinkat, lezuhanyoztunk és kissé fáradtan vártuk az időpontot, amikor vacsorázni mentünk. Az este jó hangulatban telt el, csoportokba verődve mentünk el sétálni, sportolni, fagyizni, vagy éppen gyorsétterembe.
A harmadik napon reggeli után a Vén-Dunára eveztünk el. Ez már nagyobb kihívást okozott számunkra, mert sodrással szemben evezve kellett átjutnunk a túlpartra, valamint egy sarkantyú és egy híd lába között mentünk át. Mindeközben hajók mentek el mellettünk hullámokat csapva, amelyekkel szintén meg kellett küzdenünk. Miután bekanyarodtunk a Vén-Dunára, pár kilométer evezés után elértünk egy holtághoz, ahol megálltunk fürdőzni. Mindenkink nagyon jól esett, hiszen szörnyen meleg volt. Ezután következett a hét egyik legnagyobb kihívása: átkelni egy sodornyelven. Sokaknak többszöri próbálkozás után sikerült csak teljesíteni, de voltak, akik meglepően ügyesen vették az akadályt. A hazafelé vezető úton kikötöttünk és egy kis fagyizó felé vettük az irányt. Fáradtan érkeztünk vissza a szállásra, jól esett a tusolás és végül a vacsora is.
Utolsó előtti nap majdnem ugyanazon az útvonalon haladtunk, azzal az eltéréssel, hogy nem kanyarodtunk be a Vén-Dunára, hanem tovább eveztünk. Ez volt a hét leglazább napja. Szinte az egész napunk fürdőzéssel telt, két strandon is megálltunk. A második strandon töltöttünk több időt, ahol oktatóinkkal közösen ugráltunk a vízbe, sőt, Marcsi nénit is sikerült a fiúknak a vízbe borítani. Visszaúton megálltunk a híd lába előtti strandon is, ahonnan pár száz métert gyalogoltunk egy étteremig, ahol mindannyian kaptunk egy-egy jégkrémet. Az osztály nagy része ezen a napon evezett utoljára, mert másnap csak néhányan vállalták be a harminc kilométer evezést Mohácsig. A feleslegessé vált hajókat kitakarítottuk, másnap pedig felpakoltuk őket az utánfutóra.
Utolsó nap a Mohácsig evezőknek korábban volt a reggeli. Már hétkor útnak indultak, és szembe széllel küzdve eveztek, amíg az osztály többi része reggeli és bepakolás után Mohácsig buszozott. Az evezős csapat többször megállt az út folyamán strandolni és pihenni, az utolsó tíz kilométer azonban nehézséget okozott, mert nagyon nagy szél fújt és hatalmas hullámok keletkeztek. Végül megérkeztek a kompkikötőbe, ahol az osztály már izgatottan várta őket. Hatalmas gratulációt kaptak, mindenki büszke volt rájuk. Ezután megebédeltünk, majd elköszöntünk oktatóinktól, akik nagyon büszkék voltak ránk, végül elindultunk Kaposvár felé. Miután megérkeztünk már mindenkit vártak a szülei és egymástól búcsúzkodva vált el az osztály két és fél hónapra.
Ez a pár nap mindenki tetszését elnyerte, sokkal jobb volt a hét, mint vártuk, mindenki élményekkel gazdagodva tért haza. Ha tehetnénk, minden évben elmennénk a bajai vízi táborba. Köszönjük a felkészítést és a támogatást Feri bácsinak, Marcsi néninek, Schreck Kati néninek, Giber Vilmos igazgató úrnak, valamint túravezetőinknek és oktatóinknak.
Babai Annamária, Fábián Elvira
Indulásra készen!
Kikapcsolódás!
Nehéz a kenusok élete….
Pihenő relax a homokban!
De tovább kell haladni!!
A kemény evezéshez kell a kalória!
A fenséges látvány!!!