EGY ÚJ ÉLMÉNY, AMI SOKAT ADOTT NEKEM

Van az úgy, hogy valami csak úgy hirtelen jön – egyötlet, egy lehetőség – és még ha elsőre kicsit kaotikusnak is tűnik, végül olyan élmény leszbelőle, amit sosem felejtesz el. Pont így történt velem is. Spontán volt, igen, de utólag már azt mondom: ez az egyik legjobb döntésem volt. 

          Amikor belecsöppentem ebbe az egészbe, az első, amit éreztem: „Hűha, ez sok.” Rengeteg új elméletet kellett rövid idő alatt megtanulni, és ez bizony nyomasztott. Néha úgy éreztem, hogy összecsapnak a hullámoka fejem felett, de pont ez volt benne a kihívás – és a varázs. Rá kellett ébrednem, hogy ha fejlődni akarok, nem mindig lesz minden kényelmes vagy egyszerű, de szerencsére nem voltam egyedül. Egy nagyon jó mestertől tanulhattam – valakitől, aki nemcsak szakmailag toppon van, de emberileg is példaértékű. Az ő türelme, támogatása és lelkesedése engem is húzott előre. Megtanított arra, hogy nem baj, ha amatőr vagyok – mert ez nem gyengeség, hanem kiindulópont. És az a durva, hogy minél többet gyakoroltam, annál inkább kézre állt az egész. Mintha valahol mélyen mindig is bennem lett volna, és pontosan itt dőlt el, hogy benevezünk egy országos versenyre! Pontosan, spontán, de megérte, belevágtunk!  

          Közben a kollégium vezetősége is sokat segített a nevezésben, ami plusz lendületet adott – és persze egy kis extra nyomást is. A barátaim, tanáraim bátorítása néha égető figyelemmé változott: „Ugye jól csinálom? Nem akarok csalódást okozni.” De végül ez a fajta nyomás pozitív hajtóerő lett. Éreztem, hogy hisznek bennem – és ez nagyon sokat számított. 

A tanárnő szponzorokat szerzett, mert a mai árak mellett nem tudtuk volna megvalósítani projektünket prémium alapanyagokból.

Az egyik legszebb része mégis az volt, ahogyan a tanárnő és én együtt dolgoztunk. Nem volt fölénk tornyosuló felnőttség – inkább partnerség, együttműködés, igazi csapatélmény. Ez ritka, és nagyon megbecsülöm. 

          És hogy mi volt a projekt középpontjában? Hát a bonbonok, méghozzá nem is akármilyenek! Négyféle bonbont készítettünk: kettőt szőlő-, kettőt pedig cseresznyepálinkás alappal. Mindegyik alatt különleges ropogós réteg lapult, legyen szó pisztácia-dió-kakaóbabtöretesről vagy mentás cseresznyésről, ami fölött négyféle krém: pisztácia, homoktövis, mézes-diós és cseresznyekrém. Minden íz egy külön történet volt, és együtt olyan ízorgiát adtak, amit még én is alig hittem el, hogy sikerült összehoznunk. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Persze az oda juttató út sem volt sima. Volt krízishelyzet, amikor azt hittem, minden borul. Volt 12 órás műszak, ahol már a lábam sem éreztem, csak csináltam, amit kellett. És ehhez jött még három komoly gyakorlási alkalom, ahol szépen, lépésről lépésre tanultuk a technikát, az ízeket, az arányokat. A nehézségek ellenére is élveztem – sőt, talán pont ezek miatt volt az egész olyan értékes.  

Gondoltunk egy merészet, és beneveztünk a az „Év pálinkás bonbonja” versenyre. Rekordszámú, 143 féle bonbon vett részt a megmérettetésen, melyekből 31-et oktatási intézmények tanulói készítettek. Az ország legjobb csokoládészakértői értékelték a bonbonokat, a korábbiaknál is szigorúbban.

És most jön a hab a tortán: a versenyen 2 ezüst- és 2 bronzérmet nyertünk! Igen, tényleg! Nem hittem el, amikor kimondták a bonbonok neveit– annyi munka, izgalom és kitartás után ez olyan visszajelzés volt, amitől kicsit belül én is csillogni kezdtem. ✨ 

A díjátadó Gyulán volt, ahová közösen utaztunk a felkészítőmmel, Kutasné Harsányi Tünde tanárnővel. A nap nem csak az ünneplésről szólt – előtte megnéztük az Almásy-kastélyt ahol egy kisebb történelmi előadást is meghallgattunk, majd ellátogattunk a Százéves cukrászdába, vacsoráztunk a folyóparton, benéztünk egy gyönyörű templomba, és persze sok fotót készítettünk. Meleg volt, nagyon is, de a hangulat olyan jó volt, hogy senkit nem érdekelt – csak élveztük a napot, a sikert és egymás társaságát. 

           És hogy mi lesz ezután? Jövőre nagyon szeretném folytatni ezt az utat, mert ez a tapasztalás nem érhet véget – most kezdődik csak igazán. Sok tanulnivalóm van még. 💪🍫💥 

Nagyon köszönjük szponzorainknak, hogy támogatták munkánkat!

- Kántor Évának a Heaven Chocolate and more csokoládémesterének a rengeteg finom csokoládé alapanyagot https://www.facebook.com/csokibolt (Menjetek Pécsre csokizni! ),

- Simonyi Gábornak a kaposvári Gábor Pálinkaház szőlőpálinkáját https://www.facebook.com/gaborpalinkahaz,

- Pach Gábornak a zamárdi Fenegyerek pálinkaház cseresznyepálinkáját https://fenegyerek.com/ .

Nem utolsó sorban nagyon hálásak vagyunk a Kaposvári Klebelsberg Középiskolai Kollégium Alapítványának és vezetőségének, hogy lehetővé tették a nevezést!

 

 

                                                                                                        Pájer Maja