Áprilisi programhétvégénk úgy indult, ahogy mindegyik másik; minden egy pénteki nappal kezdődött. Iskola után visszaértünk a kollégiumba, majd a megbeszéltek alapján összegyűltünk és közösen elsétáltunk a közeli bevásárlóközpontba, hogy megvegyük a másnapi ebédünket. Miután visszaértünk a főző-csapatunk bevette a konyhát és nekilátott a gyros készítésének. Amint elkészült éhes kis társaságunk odasereglett a második emeletre és nekilátott a falatozásnak. Most sem ért minket csalódás, mivel szakácsaink ezen alkalommal is taroltak. Étkezésünk végeztével a 11. évfolyammal és beültünk az első előadóba, és már szinte szokásunkká vált activity-vel töltöttünk el vicces, fergeteges két órát. A játék után takarodó következett, ugyanis másnap korán kellet kelni, hogy időben el tudjunk indulni Tihanyba.
Reggel fél nyolckor beindult a busz motorja. A diákok és tanáraik már menetkészen várták, hogy távoli kalandunk kezdetét vegye. Hosszú útnak néztünk elébe, de ez egyikünket sem tántorított vissza az ’új’ megismerésétől. Szántódig buszoztunk, ahonnan pedig kompra szálltunk és átszeltük a magyar tengerként emlegetett Balatont.
Sikeres partot érésünk után kisvasúttal jutottunk el a Belső-tó partjára, ahonnan kezdetét vette a természetjárásunk. Nagyon aranyos férfi túravezetőt kaptunk, akik részletesen bemutatta a tihanyi élővilágot. Személyes kedvenc pillanatom az volt, amikor farkasszemet néztem egy ürgével, aki szinte ledermedve nézett rám. Bejártuk a tó melletti erdőt, amin keresztülvágva elértünk az Arany gejzírkúp nevezetű kilátóhoz. Gyönyörű kilátás tárult elénk, miután megmásztuk a kősziklát. Levendulás rét, szarvasmarha csordák és a tihanyi kilátás; mind egytől egyik lenyűgöző látványt nyújtott.
Túránk végeztével két óra szabad városnézésre került sor. Voltak, akik beültek egy pizzára az egyik étterembe, voltak, akik elmentek fagyizni, mások fényképeket készítettek. Még tettünk egy megállót a Balatonföldvári Kilátóba és Hajótörténeti Múzeumba. A fák már rózsaszín pompában virágoztak, amit tökéletes képet adtak a balatoni tájnak. A múzeum maga érdekes volt, mivel részletes betekintés nyerhettünk a hajózás történelmébe, megtanulhattunk csomózni és a kajakozásba is belekóstolhattunk. Kicsit fáradtan visszaértünk a kollégiumba. Vacsoránk időben megérkezett, amit családias környezetben el is fogyasztottunk, aztán mindenki ágynak esett a tartalmas nap után. Másnap reggeli után osztályunk beült az első előadóba, ahol Gabi néni segítségével nekiláttunk az egész napos programunknak; a portfóliónak. Számomra kellemes érzés volt, mikor nekiláthattam, mivel rengeteg emlék és érzés ébredt fel bennem, mikor visszakerestem a régi képeket. Voltak, amiket csak random örökítettem meg, hogy ’majd valamire jó lesz’. Igazam lett. Írnunk kellett magunkról, családunkról, barátainkról, az iskoláinkról és a kollégiumról. A közös munka összehozta az osztályközösséget, látva, hogy mennyi közös emlékünk van már. Interjú is készült velünk, amit egyszer majd együtt visszanézünk.
Bogdán Barbara 9.F AJTP