Születésem óta Törökkoppányban lakom, ami egy Árpád kori település. Ma viszont már csak 300-an lakják. Nevét már az1332-1337 évi pápai tizedjegyzék is említette. Ebből az időből való a római katolikus templom szentélye is. Várát, mely még a mohácsi vész előtt épült, Ali budai basa vezérlete alatt a törökök elfoglalták. A tökök hódoltság idejében jelentős hely és egy szandzsák (kerület) székhelye volt. A vár azonban mára már nem látható. A fürdőt a tőle mintegy két kilométerre a Cseszme-erdőben fekvő úgynevezett török-kút látta el vízzel, melyet agyagcsöveken át vezettek oda. Ezeket a mai napig meg lehet tekinteni.

A főtéren található Gül Baba (magyarul Rózsa Apó) bronz ülőszobra. A település egyike a Kodály Zoltán vezette népdalgyűjtés nagy dallamlelőhelyeinek. Sok dallal járultak hozzá a népdalgyűjtéshez a helyiek. A faluban megtalálható a Koppány Vezér Szabadidőpark is, ami 2012-ben került felavatásra a régi idők emlékéül, a parkban található egy kemence is, amit bárki kibérelhet. A faluban minden évben megrendezésre kerül a Koppány napok. A falu történelméhez azonban egy játék is kapcsolódik. Ez a paprikázás. Igen közkedvelt játék volt és szinte már a vasárnap részévé vált, mára azonban már csak rendezvényeken lehet játszani.  Ági nénire is nagy hatással volt a játék. A játék lényege, hogy egy lejtős fadeszka végére helyezett orsót egy bottal kellett minél messzebbre ütni pusztán a bot eldobásával. Az orsót a másik csapatnak előbb vissza kell juttatnia, mint hogy a játékos visszahozza a botját. Bízom benne, hogy Törökkoppány még sokáig megmarad a kultúra jeles helyeként.

Szili Dani