Ez a bentmaradós hétvégénk korbábban kezdődött, mint a többi. Pénteken hamarabb visszaértünk, hogy legyen időnk elkészülni a színházra, mivel osztályunk és a 11. évfolyam felutazott Budapestre a Müpába, ahol az a megtiszteltetés ért minket, hogy részt vehettünk a Recirquel ’My Land’ című előadáson. Az út zökkenőmentes és hosszú volt, amit sokan végig is aludtak, ám mikor már beértünk a fővárosba, mindenki felébredt. Az épületet gyalog közelítettünk meg, amit én személy szerint nem bántam, mivel testközelről láthattam a Müpa és a Nemzeti Színház épületét. Az előadás kezdete előtt kaptunk egy kis időt, hogy felfedezzük a színházat és a környékét. Az építészet egyik ékkőjének a belsejében nézhettünk szét, ami sokunkat lenyűgözött. Mások a Duna partjára vetettek pillantást, míg voltak olyanok, akik egy kilátót másztak meg a jobb kilátás reményében. Őszintén, egyikünket sem érhette csalódás.

Az előadás kezdete előtt izgatottan elfoglaltuk a helyünket, majd mikor a fények halványulni kezdtek, vettünk egy mély levegőt és belevetettük magunkat az ukrán újcirkusz-tánc-színházművészet rejtelmeibe. Többünk lélegzete is elakadt a látottak után, mivel olyan hihetetlen pontossággal hajtották végre a művészek a feladatukat, hogy nem lehetett a szemnek hinni. Leírhatatlan az a látvány, amit akkor, ott átéltünk élőben. A zene, a kellékek, a homokszerű anyag, mivel játszi könnyedséggel dolgoztak a művészek, és maga az üzenet, amit átadtak nekünk, nézőknek. Példátlan és egyedi. A végén, mikor a buszhoz sétáltunk vissza megvitattuk egymás között a látottakat, de akkor is csak azt tudtuk mondani „Nem tudom felfogni!” „Ez hihetetlen volt!” A hazaúton ezúttal többen hajtották nyugovóra a fejüket, nem is csodálva, hisz annyi új impulzus ért minket.

Másnap ismét buszra szálltunk, ám most nem ünnepélyes ruhában, hanem aki tehette sportcipőt és kényelmes ruhát húzott, mivel úticélunk ez alkalommal a Bikalon található élménybirtok volt. A középkori életre alapuló létesítmény egy egyedi létformába kalauzolt be minket, visszapörgetve az időt. A bejáratnál szétosztották a birtok térképét, majd kezdetét vette egésznapos időutazásunk. Kis csapatokban vagy épp egyénileg fedeztük fel a hely titkait. Például egy véletlennek köszönhettük azt, hogy a boszorkányház a feje tetejére állt, vagy a kovácsműhelynél szíthattuk a tüzet, avagy részt vehettünk apród képzésen, aminek az volt a fő feladata, hogy bejárjuk a térképen kiemelt pontokat és megtalálni az adott épület szimbólumát. Az osztályunk kis csoportja felkerekedett és minimum három alkalommal bejárták a birtokot, elrettenthetetlenül a szimbólumok nyomát kutatva. A szemfülességükre és a memóriájukra hagyatkozva másfél óra lefolyása alatt teljesítették a küldetést. Három óra tájékában közösen szemtanúi lehettünk egy fiatal ifjú lovaggá válásának, majd annak, hogy hogyan is teljesít a harcmezőn, egy lovagi torna keretein belül. Három vakmerő lovag és egy lovagnő mutatta meg ügyességét és kitartását a közönségnek, amit persze mi, nézők lelkes tapsviharral és bátorító kiáltásokkal díjaztunk. Félidőnél a lovagitorna vezetője előlépett az apródképző és egy másik játéknak a szerencsés nyerteseivel. A csoportunk tűkön ülve figyelte a bemondót, aki először engem, majd az egyik osztálytársnőmet szólította ki (mind a ketten jobban örültünk annak, hogy nyertünk, mint az ajándéknak). A lovagi torna után újra iskolába ültünk, hogy részesei legyünk a „kurtizán” életnek. A tanárunk, Zina, sokunk kedvét elnyerte szabados szóhasználatával és fergeteges poénjaival. A közönség soraiban ülőket bevonta egyedi előadásába, majd később szerelmi „(ki)oktatást” is tartott, csak a mi csapatunk részére. A nagyjából kettő órás képzés alatt sokat nevettünk, de komolyabb témákról is beszélgettünk és nézeteinket is megosztottuk a szerelem és párkapcsolat témájában.

Másnap, a közös reggelink után (ami természetesen most is finom és kiadós volt) elsétáltunk a moziba, ahol megnéztük a Doctor Strange az őrület multiverzumában című filmet, majd miután a vetítés véget ért, megnéztük a kaposvári GIRO Itália Országúti kerékpárverseny rajtját, ami fergeteges élményt jelentett. Majd felsétáltunk a Corso étterembe, ahol megebédeltünk. A közös étkezés végeztével visszasétáltunk a kollégiumba, ahol egy meglepetés fagyi várt az osztályunkra.

Kaposvár, 2022. 05. 17.                                                    Bogdán Barbara 9.F AJTP