Nagy örömmel, várakozással és reménnyel készültünk az első közös bent maradós hétvégénkre, mely október 06-07-08.-án volt.
A hétvégénken ideje volt a pihenésnek, a csendnek, a sport adta lehetőségeknek, valamint a programok által az egymás fele fordulásnak, a segítségadásnak, gondoskodásnak, a felelősség vállalásnak, türelemnek, az együttműködésnek, együttérzésnek, megbízhatóságnak, kitartásnak, kreativitásnak és a megbocsátásnak, valamint a tiszteletnek.
A hétvégénk legsikeresebb programja Budapestre látogatás volt, hisz több diákunk csak most volt először a Fővárosban. Első látogatásunkat a Zene házába tettük, ahol az állandó kiállítást tekintettük meg, ahol egy igazi élménytúrán vehetünk részt. Első állomásunk az erdő, amely ha megszólítjuk a dobok nyelvén – titkokat, barátságos és félelmetes találkozásokat rejtett. Tovább folytatva utunkat a magyar népzene gyökereibe pillanthattunk be: Török, Karacsáj, Azeri, Kirgiz, Obi-ugor, Kazah, Türkmén, Mongol ahol különböző népek zenéjével ismerkedettünk. Ezután a magyar néptán újraéledésébe pillanthattunk be. Tovább haladva a népi hangszerekkel ismerkedhettünk meg, a paraszti kultúra 5 fontos hangszerével. Miután ezt megtekintettük egy olyan világba csöppenhettünk bele, ahol a zene a bölcsőtől a sírig végig vitte az ember életét. Ezután egy nagyon érdekes évkerékhez érkeztünk: ahol párhuzamba állítható volt a népi-pogány és az egyház-keresztény év legfontosabb eseményei. Fantasztikus élmény volt számunkra. Ez után elérkeztünk a középkori egyházi zenéhez, itt megismerkedhettünk a gregorián dallamokkal, amiket Szent Gergely pápa utasítására szertatások szerint rendezték és a pápa tiszteletére gregoriánoknak nevezték el, és ezeket kódexek őrzik. Utunkat folytatva egy terembe léptünk, ahol a többszólamú zene (polifónia) egy csodálatos világba repített minket, ahol a földöntúli zenék az elképzelt mennyország hangulatát idézték az Istent dicsőítő angyali kórussal. Ezután beléphettünk a 16.-17. század zenéjébe, ahol a két évszázad látható és hallható epizódjait összekapcsolva képzeletünkben könnyen felidézhettük a késő reneszánsz és a korai barokk zenei világának hangulatát. Tovább haladva az opera világába léphettünk bele. A zene és a kultúra súlyát a 18. században az uralkodók személyisége vagy a közösség ízlése határozta meg, olykor minkettő egyszerre. Ebben a korszakban megemlíthetjük a zene legnagyobb mestereit: Bach, Mozart, Haydn és élete legelső felét tekintve – Beethoven százada volt. Az utóbbi három zeneszerző személyesen is ismerte egymást és Bach emlékét mindhárman tisztelték. Életpályájuk, mint egy nagy regény, bemutatja azt a hatalmas utat, amelyet egy zeneszerző a feudális viszonyoktól a polgári életvitelig bejárt.
„Ó, ha megszabadulnék ettől a nyomorúságtól,
átfognám az egész világot!...
Én torkon ragadom a végzetet:
engem nem fog eltaposni!”
(Beethoven levele barátjának, 1801)
Beethoven hatása olyan óriási volt, hogy a kortársak még akkor is hittek a művészetben, ha nem értették pontosan a szándékát.
Folytatva utunkat sokat tanulhatunk a magyar nemzeti zenéről, ami szorosan összekapcsolódik a polgári fejlődéssel, a magyar nép szabadságvágyával, nemzeti identitásának keresésével, függetlenségi harcaival. A magyar romantika legjelentősebb alakja Erkel Ferenc. A 19. század magyar zenetörténetében mindenhol találkozunk a nevével. Megtudhattuk, hogy a Himnusz az első nemzeti opera. Az igazi Himnusz Dohnányi Ernőnek, a 20. századi magyar zene egyik legjelentősebb alakjának a hangszerelésén szokták játszani.
Betekinthettünk az Operaház kulisszái mögé egy labirintuson keresztül.
Ezek után elérkeztünk a 20. század ívéhez – zene és technológiához. Ebben a századba, zavarba ejtő a sokféleség, a pop kultúra és a magas zeneművészet szétválása, ismeretlen kulturális hagyományok megjelenése, összefonódása, értelmezésük és átértelmezésük folyt. Zenetörténeti sétánkat folytatva a 20. századan, de előtte még a 19. század végén történt egy felfedezés, amely jelentőségében a kottanyomtattás 16. századi megjelenéséhez hasonlítható: a hangrögzítés. Edison nagy találmánya, különösen annak következményei forradalmasították a zenefogyasztás szokásait, melyet sokszorosíthatóvá tették. A technikai fejlődése visszahatott a zenére is.
A tévé megjelenésével a populáris kultúra és a tömegtájékoztatás teljesen átalakult. Popműsorok robbantak be és határozták meg a zenei ízlést. A zene a szabadságot és a természetességet szereti.
Zegzugos zenei utazásunk végére értünk, a felhő etaphoz. Mégis úgy tűnhet, hogy ismét abba az őstermészetbe tértünk vissza, amelybe a zene a félelemből, reménységből, hitből összegyúrva megszületett. A technika jóvoltából egyszerre él körülöttünk a népdal, a gregorián, Mozart és a popzene, Beethoven és a filmzene, Bartók és a Bakfark, Kodály és Palestrina, Bach és a rap… Egy pillantás az adatfelhőbe, egy érintés a telefonon és már hallhatóvá is válik a kívánt zene. Nincs távolság sem térben, sem időben.
Fantasztikus élményben volt részünk a zene házában, a kezdetektől napjainkig végig haladhattunk egy csodálatos úton, ahol felfedezhettük a zene útját.
Hétvégénket folytatva ellátogattunk a Salvador Dali kiállításra. Megismerhettük az életét és munkásságát. Dali egy igazán tehetséges művésznek bizonyult, a szürrealizmus – a valóság természetének feltárása – felé vonzódott. Dali számára meghatározó volt Freud. Pszichoanalitikai gondolatai jelentős benyomást tettek rá, és munkáiban gyakran szerepeltette Freudot és munkáit is. Dali képelemei közül a legismertebb az olvadó óra, a művét egész élete során ábrázolta. Az idő fogalma Dali rögeszméjévé vált, és az olvadó óra képét számos művében megjelenítette. Az órák Dali számára örökös tánc ritmusára mozdul, felgyorsul, lelassul, megnyúlik, elfolyik. Az órák Dali művészetének fontos témája, a kemény és a puha közötti kontraszt a művészt rendkívül módon foglalkoztatta.
Salvador Dalí a 20. század egyik legnagyobb hatású művésze, a szürrealizmus maga, aki egyszerre alapított és járatott csúcsra egy laikus érzékszervek számára is különleges művészeti irányzatot. Dalí nemcsak festő volt, hanem egy rendkívül sokrétű művész, aki a szobrászat az irodalom a mozgókép, a bútortervezés sőt az ékszerek a reklámkészítés világában is tudott maradandót alkotni.
Két kiállításunk után elmondhatjuk, hogy nagyon sok élménnyel, tapasztalattal és tudással gazdagodtunk, vidám, tartalmas hévégét töltöttünk el együtt.