Pénteken visszaérkezés után az osztályunk elindult a helyi bevásárlóközpontba, hogy megvegye a másnapi reggelijét és ebédjét. Visszaérkezésünk után elpakoltunk és megvártuk a vacsoránkat, ami időben meg is érkezett. Vacsorázás után mi, a 9. és a 11. F lement a tornaterembe, és csoportvezetőnk irányításával egy sorversenyen összemértük erőnket, ahol különféle furfangos feladatokon próbálhattuk ki magunkat. A verseny után páran még lent maradtak, hogy focizzanak és röplabdázzanak. A konditerem igénybevétele is lehetséges volt, de a diákok többsége inkább a közös időtöltés mellett döntött. Aki nem lent sportolt, az inkább fent, az egyik szinten beszélgetett.

Másnap kora reggel buszra szálltunk, és elindultunk Tapolcára, hogy csónakba szálljunk és tegyünk egy kört a tavasbarlangban. A hosszú úton többen aludtunk, de voltak olyanok is, akik a korai órák ellenére nagyon elemükben voltak és végig beszélgették az utat. Mikor megérkeztünk, megkaptuk a jegyeket és részt vettünk egy nagyon érdekes, de emellett rettenően szórakoztató idegenvezetésen. Utunk során betekintést nyerhettünk barlangokba, megtudtunk, hogy hogyan keletkeznek a cseppkövek, milyen volt az élet több milliárd évvel ezelőtt és még sok egyéb más. Miután utunk véget ért, egy nyírkos és egyre hűvösödő lépcsősor várt ránk, ami egyenesen a tavasbarlanghoz vezetett le. De nem csak a víz, hanem a barlang többi része is lenyűgöző látványt nyújtott. A csónakba három ember ülhetett, úgy, hogy az első evezett, míg a hátul ülők segítették az irányító dolgát. Maga az út fantasztikus volt. A víz kristálytiszta, annyira, hogy még a tó aljára is leláthattunk, ami úgy tűnt, mintha egy karnyújtásnyira lenne tőlünk.

Egy kör után kiszálltunk, felsétáltunk és megvártuk a csapatunk többi tagját. A várakozás közben osztályfőnökünk fejében megfordult a Malom-tó megtekintésének ötlete is, ahova el is sétáltunk. Akik szerettek volna részt venni a sétán és a tó körbejárásán, azok elindultak a tanárokkal. Az élmény káprázatos volt. A tóban több száz halat láttunk, ahogy a tavasbarlangól kiáramló vízben úsztak.

A buszhoz visszatérve folytattuk utunkat a következő célpont felé, ami a Keszthelyen tálálható Festetics kastély volt. A kúria épülete döbbenetes volt, de a belső része még jobban meglepett minket. Személy szerint még nem volt lehetőségem a kastély körbetekintésére, ezért is volt számomra elképesztő élmény. Minden szoba egy történetet rejtett, tele apró részletekkel. A kedvenc helyszínem a könyvár volt, amire még mindig lélegzet visszafojtva gondolok. De nem csak a kastélyban, hanem a külső területén is körbe néztünk. Voltunk a pálmaházban, a madárparkban, a hintókiállításon és a történelmi modellvasút tárlatán is. Említésre méltó még a Vadászati múzeum, ahol nemcsak a kiállítás volt lenyűgöző, hanem a történetek is, amit egy-egy elesett vad mellett olvashattunk.

Mikor visszaértünk a kollégiumba, nem sokkal később a vacsoránk is megérkezett, ami után páran pihenésre adták a fejüket, míg az energiával teltek még lementek a tornaterembe.

Másnap felkerekedtünk, és elsétáltunk a mozihoz, ahol megnéztük a 007 Nincs idő meghalni című filmet. Személy szerint nagyon élveztem a történetet, de ezzel úgy vélem, nem vagyok egyedül. A mozi után hazajöttünk, és elkezdtünk készülődni a másnapra.

Úgy gondolom, hogy ez volt az egyik legsikeresebb programhétvégénk.

                                                                                                 Bogdán Barbara 9.F AJTP