Az első programhétvégén tematikája két dologból állt: néphagyományok és kaland.
Miután mindenki megérkezett az iskolából egy kis csapat nekivágott a bevásárlásnak, míg a többiek a tanulásnak. A bevásárlást követően egy ügyes csoport nekifogott a vacsora elkészítésének, ami a megbeszéltek alapján rakottburgonya és brownie lett. A megmaradt étel sem veszett kárba, mivel egy közeli anyaotthonnak ajánlotta fel kis osztályunk, amit szeretettel fogadtak.
Másnap, szombaton reggeli után buszra ültünk és elutaztunk Szennába, a Skanzenhez. Megérkezésünk után azonnal bele is vágtunk a programba, ami nem volt más, mint zsemlekészítés. A felvezetés végeztével hozzá is láttunk a dagasztásnak, gyúrásnak, amit szorgalmasan végrehajtottunk. A dagasztás után állni hagytuk a tésztán, majd felosztottuk, összesen 24 adagra az anyagot, amit aztán saját magunknak kellett gombóc formájúra alakítani. Miközben a zsemlék sültek, körbevezettek minket a Skanzenben. Megnéztük a református templomot, majd a házakat is, miközben az idegenvezetőnk bemutatta az épületek történetét, felépítését és változatosságait, a néphagyományok jellegzetességeit.
A zsemléink eközben szépen sültek, de mivel nem készültek el időben, ezért fel lett ajánlva, hogy köpülhetünk hozzá egy kis vajat is, amitől mégjobban fog esni a falat.
Viszont, mivel a társaság megéhezett, ezért egy közeli étteremben megebédeltünk, ami természetesen gond nélkül el is fogyott.
Végül, mikor megsültek a zsemléink és belakmároztuk, a társaság még szétoszlott, hogy szétnézzen a még be nem mutatott helyeken, ami a juhok karámja és a domb tetején felállított pincék voltak.
De nem mindenki ment el. Voltak, akik a maradást és a szórakozást választották. Énekeltünk, tejeskannával zenéltünk és nevettünk majd három somogyi népi játékot magunk is kipróbáltunk: Csülök, bige, bébic” t.
A buszra várva még elénekeltünk egy-pár slágert, majd hazaérve még elfogyasztottuk pizzánkat, amit a Két Testvér Pizzériából rendeltünk. Vasárnap pedig kezdetét vette a kaland, ami egy hosszabb úttal indult, ugyanis úticélunk a Pécs melletti Mecsextrém Park volt. Megérkeztünk, megkaptuk karszalagjainkat, majd neki láttunk az első akadálynak, ami a drótkötélpálya volt. Egy gyors és egyszerű oktatás után szép lassan nekiláttunk a mászásnak, ami folyamatosan nehezedett, de nemcsak a közlekedés, hanem az akadályok is bonyolultabbá váltak. A magassággal nem mindenkinek sikerült megküzdenie, de a többségünk végig haladt pályán. Később beültünk a Tepsifüles vendéglőbe, ahol az ebéd után következett a szabad program, mikor korlátlanul mehettünk végig az érdekesebbnél érdekesebb játékokon. Volt, akinek a fánkcsúszda, a 360°-os szék vagy éppen a gokart pálya nyerte el a tetszését. A kaland végére hagyták a nagyágyút; az 1 km hosszú bobpályát, amin korlátlanul csúszhattunk. Mindenki imádta a sebességet, annyira, hogy tanárainkat is rávettük arra, hogy menjenek egy kört, viszont ők már nem élvezék olyan szinten, mint mi, fiatalok. Az utolsó kör után felszálltunk a buszra, és elindultunk a pécsváradi várhoz. Megérkezésünk után egy kicsit hosszabb kalauzoláson vehettünk részt, amit a vacsora követett az István király étteremben. Az étkezést követően hazaindultunk, magunk mögött hagyva az élményeket és a kalandokat. Megérkezésünk után mindenki a szobájába ment, hogy kipihenje a hétvége fáradalmait. De elmondhatjuk, hogy megint sok élménnyel gazdagodtunk.
Bogdán Barbara 9. F AJTP