e 
A FARSANG EREDETE
A farsang gyökere egészen az ókori Rómáig nyúlik vissza. Akkor Szaturnusz isten tiszteletére rendeztek hétnapos vigasságokat. Ez az ünnepség terjedt el a középkori Európában. A farsang jellegzetessége, hogy jelentős vallási ünnep nem kapcsolódik hozzá, középkori hiedelmeken és babonákon alapul.
A farsang elnevezése bajor-osztrák szóból származik. A vaschang megjelölés 1283-ban jelenik meg írásos emlékekben, az egész ünnepi periódust jelző fasnacht, fastnacht mellett. A vaschang szó ezzel szemben inkább csak a böjt előtti napokat vagy csak a húshagyó napot jelöli. Magyarországon a XV. században átvett jövevényszót eleinte fassang alakban használták, ami a késői középfelnémet vagy korai újfelnémet vaschang megfelelője. Bod Péter, irodalomtörténész a szó eredetére és a farsang akkoriban bűnösnek vélt szokásaira is utal: „Fársáng vagy Hús-hagyó Kedd Napja. Azt a nevezetet Fársáng a’ Magyarok vették a’ Németektől, akik a cantu circulatorum, a játékos tréfát motskot űzőknek cselekedetekből formáltak; akik sok féle játékokat s bolondságokat indítottak ezen a’ napon, s ez időben vendégeskedvén, nyargalódzván ‘s magokat mulatván. Deákul hivják Bachanalia a’ Bakhusról: értetik pedig ez a’ nap egyenesebben, a’ mely a Nagy Böjt első napját megelőzi, és utolsó Hús-evő nap, melyet mondanak Carniprivium vagy Privicarnium néha az írásokban: mellyen még a’ Keresztyének között-is sok rendetlen tréfás vétkes dolgok mentenek véghez. Mert némelyek lárvákat vettenek, külömböző nemnek ruhájában öltözenek sok vásotságot fesletséget vittenek véghez: némelyek sok-féle figurás köntösöket vévén magokra, mutatták magokat Pokolból jött lelkeknek: melyre nézve helyesen mondották sokan Ördögök Innepének.”
Hazánkban már Mátyás király udvarában is divat volt az itáliai mintára megrendezett álarcos-maszkos dínomdánom. Ám, a XVI.-XVII. században erkölcstelennek vélt szokásai miatt egyes országokban tiltották a farsangi mulatságokat. Mára már a világ számos nagyvárosában jellemző hatalmas ünnepségek rendezése (Rio de Janeiro, Velence). Magyarországon a legnagyobb hagyománya a Mohácson megrendezett Busójárásnak van.
Mohácsi busójárás
Eredete
Szláv és török népek körében rendkívül sok helyen és néven ismertek hasonló erdei szellemek. Ilyen kukeri, csort, arsura, sürele, pitszen és még sok egyéb. A magyar busómaszkok a bolgár-török kukerihoz hasonlítanak leginkább A Mohács környékére betelepült, balkáni eredetű sokácok hozták magukkal a népszokást, amely azután itt, a magyar kultúrkörben formálódott tovább, végül a két kultúrkör egységesedésének folyamatában nyerte el mai formáját és rekvizitumait. A népszokás megjelenéséről a 18. század végéről léteznek az első feljegyzések: legelőször egy 1783-as feljegyzés említi. Mohácsot 1687-ben szabadították fel a török fennhatóság alól, s a sokácok nagyarányú betelepítése a néptelen területekre csak ezt követően történt meg, valószínűleg 1687 és 1690 között. A második hullám az 1690-es évek végén mehetett végbe.
Mohácsi sokác bocskor
Habár nincs történelmi alapja, kapcsolódik a busójáráshoz egy népi monda is. Mely szerint a török hódítók elől a dunai mocsárvilágba, a Karapancsa mocsarába (ma a Duna–Dráva Nemzeti Park Béda-Karapancsa tájegysége a Mohácsi-sziget) menekült őslakos sokácok – megelégelve a török elnyomást, ijesztő, vérrel festett faálarcokba és birkabőrbe öltözve, a maguk készítette zajkeltő eszközökkel, csónakokkal átkelve a Dunán az éj leple alatt – elzavarták Mohácsról a törököket, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.
Leírása
A vízkereszttől (január 6.) hamvazószerdáig, a nagyböjt kezdetéig tartó időszak, a farsang, az európai kultúrkörben tradicionálisan a vidám mulatságok és lakomák időszaka. Mohácson a farsangkor a busók a hagyományoknak megfelelően öltöznek fel. A legnagyobb mulatság farsangvasárnap van. A télűző fesztivál a „farsang farka” három napig, farsang vasárnapjától húshagyó keddig tart, amelynek csúcspontja a karnevál. A „műsor” fő elemei: a partraszállás, a jelmezes felvonulás és a koporsó vízre bocsátása.
A partraszállás során a túlparti – ahogyan a helybéliek mondják – „Szigetből” (s Kismohácsról, amely Mohács város déli, belterületi része) eveznek át ladikokon a busók. Ezután a jelmezesek a Kóló térről a főtérre vonulnak. Sötétedéskor, a farsangi (télbúcsúztató) koporsó vízre bocsátása után az egybegyűltek máglyagyújtással égetik el a telet jelképező koporsót és a főtéren körtáncokat járnak.
Nézzétek meg az alábbi farsangi beszélgetést egy néprajzkutatóval.
https://www.youtube.com/watch?v=q3vyjQWbVho
A farsang a vígság azon időszakát jelzi, mely a húsvéti nagyböjtöt megelőzi. A Farsangot rendesen jan. 6-ától hamvazó szerdáig számítják. Velencében már István-napján (dec. 26.), Spanyolországban pedig Sebestyén-napon (jan. 20.) kezdődik a Farsang, Rómában csakis a hamvazó szerdát megelőző 11 napot mondják Farsangnak. illetve karnevál-nak. Sok helyen a hamvazó szerdát megelőző héten tartják a voltaképpeni Farsangot, mely nálunk húshagyó kedden éri el befejező tetőpontját. A Farsang hazája Olaszország, manapság is az olasz, különösen a velencei Farsang vagy karnevál utolsó hete a leghíresebb népünnepek közé tartozik.
Farsangi népszokások
A hagyományok szerint ez az önfeledt mulatozás, dús lakomák időszaka, amikor búcsúzunk a téltől és köszöntjük a tavaszt. A tél és tavasz küzdelmét szimbolizáló, eredetileg pogány ünnepséget - sikertelen üldözését követően végül - a keresztény egyház is elfogadta, és keresztény elemekkel ruházta fel. Bár a farsang hazája Olaszország, Magyarországon a német fasching szót vettünk át a karnevál helyett ezen időszak, és a hozzátartozó hagyományok megnevezésére. Nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően néphagyományokra épül.
A farsangot a mulatozás, lakomák, vidámság, életöröm, szórakozás, bolondozás, tánc, bálok jellemzik, azaz az önfeledt ünneplés a húsvéti böjt előtt. A gazdag lakomákkal a természetet kívánták bőségre ösztönözni. Hagyományosan ilyenkor tartották az esküvőket is. A legismertebb farsangi népszokások az asszonyfarsang, alakos játékok, farsangi jelmezek, köszöntők, farsangtemetés. Farsanghoz kötődik egyik legérdekesebb népszokásunk, a mohácsi busójárás is. Az ételek közül Magyarországon tipikusan a húsételek, kocsonya, káposzta és a farsangi fánk terjedtek el.
A farsang utolsó napja húshagyó kedd, és a másnap, hamvazó szerda, már a nagyböjt első napja. Ezt egy napra felfüggesztve, torkos csütörtökön elfogyasztották az összes maradék ételt (mai modern verzióban az éttermek kedvezményekkel várják a vendégeket egy kiadós lakmározásra). A farsangi időszak legjellegzetesebb édessége és egyben étele a farsangi fánk. Garantáltan még a legnagyobb akaraterővel rendelkezők sem bírják ki, hogy legalább farsangi időszakban ne csábuljanak el egy finom farsangi fánk kedvéért! Farsangkor fánkot kell enni, és illik házilag is készíteni!
Király Lajos: Farsangi népszokások Somogyban
A farsang (nagyfarsang) ideje a keresztény kalendáriumok szerint vízkereszttől hamvazószerdáig terjed. Mivel a húsvét időpontja változó, ezért a farsang az egyik évben rövidebb, a másikban hosszabb. A húsvétot negyvennapos böjt előzi meg, tehát húsvéttól visszafele számítva a hetedik vasárnapot tekinthetjük a farsang végének: tulajdonképpen ekkor, a húshagyókeddel záródó három napban, az úgynevezett „farsang farkában” szoktak lenni a legnagyobb mulatozások. Ilyenkor a hosszú böjt előtt a farsangolók még egyszer, utoljára kitombolták magukat. Ehhez a három naphoz kapcsolódnak Somogyban is a farsangi bálok, pinceszer-ezések; az utolsó naphoz pedig a zajos, maszkás felvonulások és a vénlányokat kicsúfoló „tuskóhúzások”.
A farsang volt a lakodalmak ideje is, az év más részében erre már kevés lehetőség volt, legfeljebb a húsvéttól pünkösdig tartó zöldfarsang, és a szüret végétől adventig terjedő kisfarsang jöhetett még számításba. De ezeket az időszakokat csak a házasodás szempontjából nevezték farsangnak, a nagyfarsangot jellemző népszokások ide nem kapcsolhatók.
Somogyban is van szórványos emléke a farsangvasárnapot megelőző kövér csütörtök megünneplésének. Ezt a napot Somogyszentpálon torkos csütörtöknek nevezték. Ilyenkor a szőlősgazdák kimentek a hegyre, néhány tőkét megmetszettek, utána vidám pinceszerezés következett. Ebben a balatoni Nagyberek melletti községben a halászás, horgászat mindig nagyon jelentős volt. Ezen a napon előkészítették, kijavították eszközeiket, hitük szerint, ha ezt torkos csütörtökön teszik, a halak is torkosok lesznek, jobban kapnak a csalira.
A farsangi bálok, pinceszerek
A legtöbb somogyi faluban, különösen pedig a német telepesek körében meghatározták a farsang végi bálok rendjét. Nágocson pl. négynapos mulatság volt, szombaton a nős embereké, vasárnap a fiatalság batyus bálja volt, hétfőn tűzoltó- és iparosbál szokott lenni, a keddi nap mindenkié. A pusztaszemesi németeknél farsangvasárnapon az ifjúság egy betanult színdarabot mutatott be, ezt bál követte. Hétfőn volt a „páros bál”: a fiatal házaspárok batyus bálja, kedden pedig éjfélig mindenki bálozhatott. Boldogasszonyfán a farsangvasárnapi maszkás felvonulás után a fiatalság bálozott, hétfőn az ifjú házasok, a húshagyókedd itt is korlátozás nélküli mulatság volt.
Csökölyben a húshagyókeddi batyus bált egyik évben a még nőtlen legények, a másik évben a nős férfiak rendezték. „A batyut a hátukra kötötték, és ezzel kezdődött el a tánc is. Aki kezdte a táncot, továbbra is a hátán tartotta a batyut, a többiek pedig az asztalra rakták az ennivalót.” A batyuban általában sült húsokat és sült tésztákat szoktak vinni, és azt egymást kínálgatva fogyasztották el.
Mesztegnyőn húshagyóvasárnap estéjén rendezték a farsangi bálokat. A cselédség és a szegények a Ploretárban lévő kocsmában, az iparosok, erdészek, halászok a Varga-kocsmánál, a pógárok a Horváth-kocsmánál báloztak. Az első legény parancsolt, a fiatalok nem keveredtek, mindenki a maga társadalmi csoportjában bálozott. A farsangi bálokban gyakoriak voltak a tréfás játékok, pl. a bolondtemetés. Karádon is volt külön iparosbál és pógárbál, sőt itt a 12–13 éves gyerekek is tartottak ún. korpás bált. „Ëgy házná összegyüttek a gyerëkëk, kipakúták a szobát. Hoztak sütemént, italt. És ëgy szál zenész, ëgy hegedüs vagy ëgy harmónikás zenét, ara táncútak.”
Buzsákon farsangvasárnap szokták felidézni a kánai menyegző emlékét: a rózsafüzér-társulat tagjai vezetőjük házánál jönnek össze, kocsonyát, bort, süteményeket hoznak magukkal. Az asztalt fehér abrosszal terítik le, ráteszik a Szent Család képét, egy Mária- szobrot és két gyertyát. Először Mária-énekeket énekelnek, majd a lorettói litániát és a különböző rózsafüzéreket mondják el. Ezután kirakják az ennivalót és eléneklik a kánai menyegzőről szóló éneket, és elfogyasztják az ennivalókat. Ezen a napon kezdődik a Szűzanya 18 megjelenését fölidéző Lurdes-járás vallásos szokása is.
A farsang farkában a szőlősgazdák körében elmaradhatatlan a pinceszerezés, ebben is egyfajta szokásrend érvényesült. Hajmáson vasárnap a fiatalemberek, hétfőn a menyecskék, kedden az idősebb férfiak mulattak a pincéknél. Szokás volt Somogyban is asszonyfarsangot tartani. Osztopánban például húshagyóhétfőn csak az asszonyok mehettek a szőlőhegyre, onnan énekszóval, táncolva jöttek vissza a faluba. Buzsákon, Kaposfüreden hétfőn az asszonyok, kedden a férfiak mulattak a szőlőhegyen. Somogyjádon is régi hagyomány az asszonyok farsangi pinceszerezése.
Mernyén vasárnap délután a férjes asszonyok barátnőikkel, komaasszonyaikkal, sógornőikkel, és azokkal az asszonyokkal, akik a mezei munkában rendszeresen velük dolgoztak, a szőlőhegyi pincéknél mulattak. Cukrot is vittek magukkal borforraláshoz. Általában egy pincénél 6–8–10 személy farsangozott. A lányok itt húshagyókedd reggel 8–9 óra tájban indultak pinceszerezni, őket később a legények is meglátogatták. Mindegyik évben más-más pince került sorra.
Farsangi ételek
A farsangvégi három napnak megvolt a maga hagyományos étrendje. Büssüben például vasárnap mákos és diós kalácsot sütöttek, hétfőn rétest, kedden pedig fánkot. A boldogasszonyfai németek a farsang három napjában háromféle fánkot sütöttek: az első nap kelesztett fánkot, a második nap forgácsfánkot, a harmadikon rózsafánkot. A berzenceiek kedden tyúkhúslevest főztek és természetesen fánkot sütöttek. Mindenfelé arra törekedtek, hogy szép „pántlikás” fánkjuk legyen.
A fánkhoz számos hiedelem kapcsolódik. Amikor a büssüi háziasszony dagasztotta a fánkot, a kovászos kezével kiment a kertbe, megfogta vele a gyümölcsfákat, hogy sok termést hozzanak. A kapolyiak, mesztegnyőiek az elsőnek kisütött fánkokat a tyúkoknak adták, hogy jó tojók legyenek. Mesztegnyőn a fánkon kívül perecet is sütöttek, ezt adták a maszkásoknak. Természetesen bőven fogyasztottak húsételeket, hiszen a farsangban uralkodó Konc királyt hamvazószerdán legyőzi majd Cibere vajda, tehát a zsír- és húsnélküli böjti ételek, a cibereleves ideje következik el.
A farsangi maszkázás
Egy 15. században élő bővérű somogyi menyecskével történt meg az a baleset, hogy farsang idején részegen a Kapos mocsaraiba tévedt, és ott lelte halálát. (A Kapos folyó még a múlt század eleji szabályozásig, a Kanális megásásáig 1–2 km széles pangó vizet, nádast és mocsarakat jelentett!) Ezt az esetet TEMESVÁRI PELBÁRT írja le prédikációjában: „Az Úr 1480-ik évében ... a Kapos mellett egy asszony több fiatalasszonnyal együtt férfiruhába és másfajta ruházatba öltözve, álarcos játékot űzött. Egyszerre csak az asszony, aki leginkább buzdította őket erre, miközben egy falujabelinek házában a többiekkel együtt táncoltak, egy démon által a táncolók köréből elragadtatott. A démon láthatatlan volt, így nem tudták, hová jutott. De mikor észrevették, hogy a mulatság vezetője nincs jelen, elkezdték keresni, hová tűnhetett el. Mikor kimentek a házból, és akkor az összes jelenlévő férfiaknak és asszonyoknakfüle hallatára ez az elrabolt asszony a Kapos mocsarai között gyászos hangon elkezdett kiáltozni: jaj, jaj, jaj! Erre a zajra mindannyian megrémültek, de mivel ez későn, sötétedés után történt, senki sem mert a mocsarak közé hajózni, hogy meglássa, mi történik, vagy hogy segítséget nyújtson neki... Miután ez a szerencsétlen asszony még hosszabb ideig jajgatott nagy panaszkodással a démonok kínzása miatt, úgy elpusztult, hogy többé sem a testét nem találták, sem ruhái nem kerültek elő. Így tehát nyilvánvaló, mily szörnyű módon veszejti el az Isten az ilyeneket.”
Az idézetből kitűnik, hogy az egyház régen ellenezte és tiltotta a böjt előtti vigadozásokat, ennek a példabeszédnek is az elrettentés volt a feladata. A démonok ugyanis maguk az ördögök voltak, akik farsang idején sok bűnös embert meg tudnak szerezni maguknak. A korabeli prédikátor így festi le a farsang végi mulatozásokat: „Ó jaj, ezekben a napokban hány keresztény ember fordul a kegyelem világosságából a sötétség cselekedeteihez, vagyis a torkossághoz, az iszákossághoz, a bujálkodáshoz. Az efféle emberek a farsangban istenüknek választják az ördögöt, akit álarcos mulatsággal és fajtalan énekekkel dicsőítenek…”
A szigorú tilalmazás ellenére a farsangi mulatozás szokása napjainkig fennmaradt, persze az egyház később már belátta, hogy nem tilthatja be, csupán a mértékletességre intett. Sőt a múlt század második felében farsang utolsó három napján általános tanítási szünet volt.
Dorottya Kaposvárott
Dorottya farsang videók
http://kaposvarmost.hu/videok/kaposvar-most/2019/02/09/hatasos-teluzes-.
https://kaposvarmost.hu/hirek/kaposvari-hirek/2017/02/04/elkzdodott-a-farsangi-mulatsag.html
A mi Dorottyánk „Ekkép ezer öröm és kiáltás között A múlató sereg Kaposba kőltözött.” 1799-et írunk. Kaposvár apraja-nagyja az utcákon, tereken nyüzsög ezen a februári délutánon. A hideg ellenére is vidám mindenki: farsang van! Izgatottan készülődnek a farsangi időszak fénypontjának számító felvonulásra. Az előre meghirdetett időpontban maskarások, alakoskodók, jelmez és álarc mögé bújt fiúk és lányok, fiatalok és idősek alkotta ünneplő tömeg kígyózik végig a város fő utcáján. Az utcát szegélyező barokk stílusú házak robosztus falai sokszoros hangerővel verik vissza a farsangolók macskaköveken taposó lépteinek zaját és a vidám beszélgetéseket, kurjantgatásokat, énekszót… Zene, tánc és vetélkedők biztosítják a nép önfeledt szórakozását. Ilyenkor az emberek otthon felejtik a hétköznapi aggodalmakat, ha csak kis időre is. Az ünnepség megkoronázásaként este farsangi bált tartanak a hercegi kastélyban. A bálon való részvétel csak a főúri származásúak és az értelmiségiek kiváltsága. Este a kastély tükörtermében megjelennek a kaposvári előkelőségek egytől egyig: Esterházy herceg és kísérete, a tekintélyes főurak feleségeikkel, a nagy elismerésnek örvendő értelmiségiek (írók, költők, művészek, politikusok), elegáns fiatalurak és szebbnél-szebb ifjú hölgyek. A fenséges vacsora hangulati aláfestését és a talpalávalót a nagy becsben álló cigánybanda húzza. Jó társaság, étel-ital, zene, pompa, ragyogás: itt nincs helye a búsulásnak, nem igaz? Mégis, ha jobban körülnézünk, észreveszünk itt-ott, a padon ülve, a sarokban álldogálva egy-egy savanyú ábrázatú matrónát. Aki ilyen tisztes kor ellenére is pártában van még, az bizony nehezen feledkezik meg az élet szörnyűségeiről és az erősebbik nem kegyetlenségéről még ilyen pompás körülmények között is. Számukra a farsang nem örömet, hanem reménytelen várakozást, utolsó utáni esélyt, kíméletlen küzdelmet jelent. Egyetlen kérdés körül forognak a gondolataik: Vajon beléjük szeret-e végre valaki…? Valami ilyesmi kép fogadhatta Csokonai Vitéz Mihályt 1798-99-ben kaposvári tartózkodása idején, ami aztán egyik leghíresebb művét, a Dorottyát ihlette.
Na, de hogyan is került Csokonai a somogyi vármegye „fővárosába”? Ehhez 1-2 évvel korábbra kell nyúlnunk: debreceni, sárospataki, majd pozsonyi tartózkodását követően Komáromba vetette a sors. Itt ismerkedett meg oly szép szerelmes verseinek múzsájával, Vajda Juliannával, az ő Lillájával. A verseiből jól ismert, Lillával való szenvedélyes szerelmi kapcsolatának a lány férjhez adása vetett könyörtelenül véget. Talán ez késztette újabb vándorlásra a megsebzett szívű költőt. Dunántúli utazgatásai során több barátját, ismerősét is felkereste, így tett szert némi közbenjárással a csurgói gimnázium segédtanári állására, ami hosszabb időre Somogyban tartotta. Ez idő alatt Kaposvárra is ellátogatott. Csokonai vicces, gunyoros történetek írásába menekült a való élet kudarcai elől. Ekkor készült a Dorottya vagyis a dámák diadalma a fársángon című vígeposza is, melybe beleírta a Lilla-szerelem mellékhatásaként kialakuló keserűségét is a női nemmel szemben. Másként eposzparódiának is titulálják ezt a művét, hiszen a lehető összes módon kifigurázza az eredeti eposz műfajt. Először is a nép sorsára kiható, történelmi jelentőségű esemény helyett egy farsangi mulatság bonyodalmai állnak a középpontjában. Főhősei pedig távolabb nem is állhatnának a hagyományos eposzok erős, bátor, pozitív tulajdonságokkal felruházott, félig isteni hőseitől. Csokonai főszereplői csúnya, fogatlan, meg-keseredett vénlányok, akik Dorottya vezetésével harcba szállnak a fiatal férfiakkal a Carnevál herceg tiszteletére rendezett farsangi mulatságon. Isteni közbeavatkozással végül ők nyernek, és kívánságaik is teljesülnek: megszépülnek, megfiatalodnak és találnak maguknak párt az ifjak között. Amint a mű előbeszédében is írja a költő, volt szerencséje „sok vídám házaknál esméretségben lenni” somogyi tartózkodása során. Többek között az 1798. július 4-én gróf Széchényi Ferenc somogyi főispán beiktatásának tiszteletére rendezett ünnepségek egyikén is részt vett, amit az Esterházy-uradalom tiszttartói lakában (a mai Csokonai fogadó épületében) tartottak. A különböző vígasságok során az általános témákon kívül a farsangról is esett szó, melynek rövidségét kifogásolták, kiváltképp a „szépnembéliek”. Emellett azt is megtudjuk magától Csokonaitól, hogy a kaposvári mulatságok nem csak a helyszínt és az ötletet biztosították a Dorottyához, hanem modellekkel is szolgáltak a szereplők megalkotásához. Az igazat megvallva ez nem túl hízelgő a kaposváriak szemében… Reménykedjünk, hogy a megszépült dámákat mintázta az akkori kaposvári hölgyekről! Csokonai a Dorottyával mind műfajilag, mind témában újat és maradandót alkotott, nem mellesleg széleskörű elismerést is szerzett vele. Csokonai és Dorottyája nem voltak hálátlanok Kaposvárhoz, bőségesen visszafizették kis városunknak a tőle kapottakat. Több kulturális intézmény is viseli a költő nevét a mai napig. Emellett városunk egyik büszkesége, a Hotel Dorottya, 4 csillagos szálló, a vígeposz hősnőjének nevét viselve csalogatja a turistákat a világ minden tájáról.
A már említett, Széchényi Ferencnek rendezett beavató bál, valamint az ez által ihletett Dorottyában szereplő farsangi bál tiszteletére rendezik meg minden évben Kaposváron a Dorottya-bált és 1977 óta a farsangi felvonulást. Csokonai hidat épített múlt és jövő, régi és új között a Dorottyával. Neki (is) köszönhetően fennmaradtak a kaposváriak hagyományos farsangi szokásai, amelyek még ma is aktív részei a város kulturális életének.
2021 Klebi Farsang megtekinthető ITT