Péntek este, a vacsora előtt elmentünk a Lidl-be, ahol mindenki vásárolt magának reggelit. Nagyon vártuk a vacsora idejét, ami végül el is érkezett. Egy hatalmas méretű hamburgert kaptunk. Páran alig bírtuk megenni, végül úgy döntöttünk, hogy elrakjuk a hűtőbe és jó lesz másnapra is. Ezután mindenki tanult egy keveset és készített magának szendvicseket szombatra.

Szombaton a reggeli elkészítése és elfogyasztása után 08:00-kor busszal utaztunk el Bikalra az  Élménybirtokra. Az út mindössze háromnegyed óra volt. Amikor megérkeztünk egy kedves, középkori ruhát viselő hölgy igazított minket útba. Láthattunk interaktív házakat a faluban: a Varázsfestő házát, a Kovácsműhelyt, a Boszorkányházat és a Tündérkertet. Megnéztük a birtokon az állatsimogatókat, a tornyokat, a sok szép korabeli házat.

Az összes kézműves műhelybe bekukkantottunk, ahol beleláthattunk a mesteremberek munkájába és vásárolni is lehetett. Két előadást is megtekinthettünk. Az első egy színdarab volt /Hétköznapi hercegnő/, ami egy interaktív mese volt. A jelenlegi életét unalmasnak találó, a szabályokat megvető lányról szólt, aki egy kívánság következtében Álomország királynője lett. Ám, nem bírta sokáig egyedül, ezért vissza akarta kapni a régi életét. Mikor visszatért a „valóságba”, örömmel fogadta el. Az előadások, kötött programok között a „Titkos jelek, talányos helyek címmel megfejtettük a rejtélyes kódot a kincses térkép segítségével, továbbá a „Labirintus” játékban is részt vettünk a birtok területén. Felfedeztük a 7,5 hektáron elterülő birtokot, s közben megkerestük a középkori világ emblematikus képeit ábrázoló kártyákat. Ezután részt vettünk, Zina Kurtizánképző előadásán. A sok vidám percen nem spórolva, amelyek megnevettettek minket, a közönség vastapssal köszönte meg az élményt.

A napot egy lovagi torna koronázta meg, ahol egy lovag a mi kollégiumunk lányainak a szívéért küzdött. És természetesen el is nyerte. A négy lovag közül Ő teljesített a legjobban minden műsorszámban. Ennek a tartalmas napnak a végén visszaérkeztünk Kaposvárra, egész pontosan a Hotel Dorottyához. A Mézes Mackóban vacsorázhattunk csodálatos környezetben. Mindenki azt ehetett, amit magának rendelt. Az étel olyan kiváló volt, hogy teli hassal hagytuk el az éttermet. Este a kollégiumban lázmérés, illetve programismertetés volt a másnappal kapcsolatosan.

Vasárnap reggel ismét elmentünk a Lidl-be reggelit vásárolni, és miután mindenki nyugodtan megette, elgyalogoltunk a Desedára. Az út ugyan hosszú volt, de jól telt el. Zenehallgatás és egy kis angolozás az osztályfőnökünk jóvoltából és csak úgy elreppentek a percek. Mikor megérkeztünk a Fekete István Látogatóközpontba a Deseda élővilágát bemutató kiállítást csodálhattunk meg, amit egy sétahajózás követett.

Két csoportban tudtunk csak hajózni a nagy létszám miatt. Amíg az egyik csapat a vízen volt, addig a másik röplabdázhatott a közeli strandröplabda pályán. A hajókázás mindenkire nyugtató hatással volt és sok fénykép is készült közben. A „strandröpi” kipróbálása először nehéz volt, de viszonylag hamar hozzászoktunk, hogy szilárd talaj helyett homok forrósodik a lábunk alatt. Miután mind a két csoport megérkezett, elmentünk ebédelni.

A hatalmas mennyiségű megrendelt ételt mind megettük. Aki nem tudta helyben elfogyasztani, az kérhette elvitelre is. A vacsora előtt pontosan két órával érkeztünk vissza a kollégiumba. Hat órára megérkeztek a korábban megrendelt pizzák. Amilyen jól néztek ki, olyan finomak is voltak. Sajnos magunk mögött kellett hagynunk ezt a csodás hétvégét és neki kellett állnunk tanulni másnapra, hiszen az élet egy pillanatra sem áll meg.