Pénteken hamarabb ért véget számunkra a tanítás, mint a többi tanulónak, mivel ránk egy eddiginél hosszabb út várt. Mindenki sietősen ért vissza a kollégiumba, hogy időben el tudjunk indulni Szegedre, ami több, mint három órányira volt tőlünk.

Az utunk zökkenőmentes volt, és amellett, hogy jópáran pihensére adtuk a fejünket, számtalan dalt énekeltünk el a buszon ülve, miközben magunk mögött hagytunk megannyi kilómétert.

A szállás elfoglalása után belevágtunk a főzésbe, ami sajnos egy kis balesetettel zárult. A sérültet (engem) elláttak és folytatódott tovább a vacsora elkészítése, amit a buszsofőrünk állított össze. Közösen el is fogyasztottuk a bográcsot, majd a tábortűz köré ült le osztályunk egy jó beszélgetés és játék erejéig. Mikor már későre járt, takarodót fújtunk és mindenki nyugovóra tért.

Másnap egy kiadós reggeli után buszra szálltunk, és beutaztunk a belvárosba közösen. Én és az osztályfőnököm külön váltunk az osztályomtól, mivel kötéscserére kellett mennünk. Amíg mi a kórházban voltunk, addig a társaim szétnéztek a városban, és mivel pont akkor volt a borfesztivál, ami versenyekkel is szórakoztatta az arrajárókat, unalomra nem volt idő.

Miután összeterelődött a csapat, bementünk a Fogadalmi templomba. Az épület lenyűgöztea diákokat. Eltartott egy ideig, hogy bebarangoljuk és megcsodáljuk a részletekben és díszítésekben gazdag építményt. Kint, a templom bejárata előtt két osztálytársunk (Milán és Zsombi) tarottak nekiünk egy kis ismertetőt, majd megvártuk a déli harangjátékot, ami után körbejártuk a templom kertjét.

A körbejárás után ebédeltünk egyet, majd jöhetett a szabadprogram. A társaság kis csapatokba verődött, hogy önállóan is fel tudják fedezni Szeged látványosságait.

Este kiöltöztünk és beültünk a színházba, ahol a ‘Rokonok’ c. előadást tekinthettük meg.

Másnap összepakoltunk és egy utolsó nagy reggeli után a zsinagógához utaztunk. Kaptunk egy kis ízelítőt a zsidó vallásból és utána szabadon bejárhattuk az épületet. A látogatás után elhagytuk a város környékét, és célegyenesen Ópusztaszerre tartottunk, ahogy megebédeltünk, majd megcsodáltuk a Feszty körképet. A festmény önmagában is egy nagy élmény volt, de maga a park és az atmoszféra is lenyűgözőnek bizonyult.

Az utolsó megállóhelyünk egy vendéglő volt, ahol a társaság megvacsorázott, és a közeli cukrászdában pedig desszertet fogyaszthatott. Miután mindenki jóllakott, előttünk már csak egy megálló volt; az otthonunkul szolgáló Klebi koli.

Bogdán Barbara

11.F AJTP