A tábor egy forró pénteki nappal kezdődött. Már előző nap összegyűltünk a kollégiumba, ahonnan másnap reggel el is indultunk Bajára. Utunkat nem mondanám zökkenőmentesnek, de probléma nélkül odaértünk a Sugovica elnevezésű mellékág partjára, ahol a szállásunk állt. Az érkezésünk után elfoglaltuk a szobákat és összeismerkedtünk a túravezetőnkkel, akivel tettünk egy kört a „Sugon”.

A legénységek helyt álltak, ami bíztató volt az elkövetkezendő napokra nézve. Másnap már korán keltünk és egy kiadós reggeli után kiosztották az uzsonnánkat, és kenuba ülve felfedezőútra indultunk. A vízzel való ismerkedés nem okozott gondot osztályunknak, mivel már a tanév során kaptunk oktatást. Szépen, libasorban haladva egyre messzebbre és messzebbre merészkedtünk a napok múlásával. A környezet varázsával és a kacsákkal együtt eveztünk a víz tetején, miközben el is felejtettük az alattunk álló mélységet. A természet apró kincseit saját bőrünkön tapasztalhattuk, azt ahogy egyre csendesedik a világ és megéled a vadvilág.

A víz hangja mindenhova elkísért minket, így egy állandó útitársra találhattunk benne. A Szúnyog-szigeten keresztül a Vén-Dunáig is elértünk, ami egy felejthetetlen emlékünk. A hosszú utak és erős lapátcsapások után jól esett a víz és a szendvics egy-egy megállónál, ahol a diákok úszhattak, labdázhattak vagy épp a homokban szórakozhattak (minden nap betemettünk egy kiválasztott ’áldozatot’).  Voltak pillanatok, amikor egyesekben megingott az erő, de mindenki kitartóan együtt működött a csapatával, így egy borulásunk se volt. A visszaérkezések után mindenki lemosta magáról az ’úti homokot’ és nekilátott az ebédnek.

A fáradt csapat fokozatosan visszanyerte az erejét, amit délután a város felfedezésére fordított. A látkép és a hangulatos környezet sokunk tetszését elnyerte, ami miatt többször is ellátogattunk a város kultúrával teli szívébe. Az utolsó napokhoz közeledve a diákság megérezte a fáradság erősődő jeleit, ami miatt az utolsó előtti napon megváltoztatták az úticélt. A hosszú túra helyett ’játéknapot’ tartottunk.

A Sugovica partja mentén kikötöttünk, aztán egy sorverseny után a bátrabbak a víz közepére vezették a vízi járművet, ahol (az utasításokat követve) különféle manővereket próbálhattak ki. Megannyi borulás, fordulás és nevetés után hazaindultunk, ahol fagylaltmajszolgatás közben megnéztük a túráink alatt készített képeket. Több olyan kép született, amit rajtunk kívül senki sem érthet, mivel azt ott és akkor mi éltük meg. Az utolsó nap összepakoltunk és buszra szálltunk, magunk mögött hagyva megannyi kalandot élményt és karizom-lázat. Ám nem mindenki tartott velünk; négy bátor fiú megkísérelte azt, hogy leevezzen a Dunán egészen Bajától Mohácsra!

Az osztály többi tagja csoportvezetőnkkel és osztályfőnökünkkel Mohács révében várta a kitartó utazókat, akik sok várakozás után fel is tűntek a láthatáron. Hangos szurkolásban tört ki a diáksereg, miközben egyre közelebb és közelebb értek hozzánk a kajakok és a kenuk. A beérkezés után együtt ebédeltünk, és véglegesen hazaindultunk.             

                                                                                     Bogdán Barbara 10. F AJTP