Pénteken iskola után a mi kedvenc főzős csapatunk elfoglalta a konyhát és nekilátott a munkának, míg az osztályunk többi tagja a szobájában készült fel a következő hét megmérettetéseire. A közös vacsora után nyugovóra tértünk, hogy másnap mindenki időben fel tudjon kelni a vonat indulására. A hajnali eső még a reggelünk nagy részében is elkísért minket, egyenesen a vasútállomásig, ahol összegyűltünk, és közösen elutaztunk Somogyszobra, osztálytársunk, Mocz Andris és családjának tanyájára. Az utunk gördülékeny volt és egyben megnyugtató, ahogy fokozatosan távolodtunk el a város zsúfolt utcái közül a vidéki élet szívébe.

Az állomáshoz közeledve már mindenki menet készen állt a leszállásra, és az arcunkra egy hatalmas mosoly csúszott fel, mikor megláttuk az Andrist, ahogy várt ránt. Kikísért minket a kocsikhoz, amik egyenesen a bírtokra vittek minket. A szállás elfoglalása után mentünk ebédelni, ami után pedig közösségépítő játékokon vettünk részt. A játékok után Mocz András, Andris apukája előadást tartott nekünk a természetről, annak védelméről, értékeiről és a vadászat etikájáról. A szarvasagancs gyűjteményét is megmutatta, és betekintést kaphattunk a vadászok történelmébe és a rejtelmeikbe.

A prezentáció után szétosztottuk a feladatainkat az esti sütögetéshez, páran fát hoztak, zöldséget készítettek elő, szalonnát szeltünk fel, de a többiek sem szóródtak szét, mivel velünk maradtak és váltottak minket. A sütögetés kiválóan sikerült és senki sem maradt éhen. A vacsora után ’muflon vadászatra’ indultunk, ám az állat nem volt hajlandó senki hívó szavára sem előjönni. Elkeseredésünk enyhítése képpen labdát ragadtunk és a focipályára vonultunk, hogy egy kis játékkal üssük el az időt. Az eső akkoriban már kezdett fel-fel szakadozni, de olykor azért egy-két csepp eltalált minket, de még ez sem volt képes minket visszatartani attól, hogy jó érezzük magunkat. Estefelé osztályunk nagyrésze elvonult be a házba, hogy az évszázad meccsét láthassák, míg pár diák ott maradt a tűz mellett és a fokozatosan kialvó lángok mellett tárgyalták meg az élet nagy titkait. Végül lefürödtünk és lefeküdtünk aludni a madarak és az erdő lágy hangjai mellett.

Másnap reggeli után mindenki kapott meleg ruhát, nehogy bárki is megfázzon utunk során, majd elindultunk a kaszói kisvasúthoz, ami egy természetvédelmi túrára kalauzolt minket. A végállomáson leszálltunk és nekiláttunk a hosszú túránknak, amit egy idegenvezetővel tettünk meg. Rengeteg érdekes és eddig számunkra fel nem fedezett tényezőről kaptunk részletes információt. A túránk végén egy állatrezervátumban még egy albínó szarvassal is találkozhattunk, aki igen érdekes személyiséggel volt megáldva. A nap lezárása után ismét vonatra szálltunk, és hazautaztunk a kollégiumba. Az esős idő ellenére nagyon jól éreztük magunkat, és bármikor ellátogatnánk újra a Mocz Tanyára.

                                                                                             Bogdán Barbara 9. F AJTP