2013 augusztusában egy göndör hajú, cserfes, beszédes és mosolygós kislány költözött be kollégiumunkba. Már az első hetekben felhívta magára a figyelmet, szinte mindenütt jelen volt. Lelkesen vett részt a kollégiumi rendezvényeken, megragadott minden lehetőséget, hogy sokszínűségét megmutassa. Énekelt, zongorázott, szavalt, konferált, kulturális és játékos vetélkedőkön versengett, sportolt.

Hamar megismerte mindenki. Mi, tanárok/ pedagógusok becsültük az elhivatottságát, az aktivitását. Tudtuk, mindenben és mindig számíthatunk rá.

Ez az „örökmozgó” kislány azonban nemcsak nekünk tűnt fel. Közvetlen, nyitott személyiségének köszönhetően gyorsan megtalálta a helyét diáktársai között. Rövid időn belül a neve fogalommá vált. Már mindenki ismerte.

Rendkívüli közösségi ember, aki kiáll mindenkiért, önzetlenül segít társainak. Magatartásával, kivételes személyiségével kivívta társai elismerését és szeretetét, méltán képviselte diák-önkormányzati elnökként-diáktársait. Céltudatossága, akaratereje, elszántsága példa értékű. Tudatosan, magabiztosan, jó érzékkel és felelősségteljesen vezette a diákságot. Értéket és színt hozott a Klebi falai közé.

A göndör hajú kislányból nagylány lett, aki megőrizte őszinte és kedves mosolyát, és ugyanolyan szorgalmas, tettre kész, mint négy évvel ezelőtt, de e falak között már múltja van, a neve összeforrott a kollégiuméval.